12 hónap, az a leggyorsabb út a tartós lakcímet elveszíteni. A UK Borders Act 2007 32. cikkében szerepel, hogy nem brit, nem ír állampolgárok, akiknél 12 hónapos vagy annál hosszabb börtönbüntetés született Nagy-Britanniában, az belső ügyek minisztere kötelessége kirendelési parancsot kiadni. A ILR jogosultak nincsenek kivételek listáján.
A 12 hónapos vonal, most a felfüggesztett ítélet is beleszámított.
A 2026. évi Szankciózó Törvény 45. cikke módosította a UK Borders Act 2007 s.38(1) és a NIAA 2002 s.117D(4) rendelkezéseit, amelyek együtt foglalják a „12 hónapnál hosszabb felfüggesztett ítéletet” (suspended sentence) a külföldi bűnöző definíciójába. A hatálybalépés napja 2026. március 22., és a hozzá tartozó SI 2026/217 egy átmeneti rendelkezést is hozott: csak aznap és utána elkövetett bűncselekményekre vonatkozik, a korábbi ítéletek nem alkalmazhatók visszamenőlegesen. Más szóval, ezen a napon előtt egy 12 hónapos felfüggesztett ítélet általában nem okozott automatikus kivándorlást; utána azonban a felfüggesztett ítélet és a valósított ítélet ugyanazon vonalon van. Ez a módosítás a kínai nyelvű körökben szinte senkit sem említ, de közvetlenül megváltoztatta a büntetőügyi védekezésben „a felfüggesztett ítélet kivívásának” értékét.
Az én véleményem egyértelmű: ha a büntetés hónapja 11 vagy 12, az immigrációs következmények drámaiak , ezért amint belefutott a büntető eljárba, mielőtt a bíró megítélne, össze kell hozni az immigrációs ügyész és a büntetőügyi ügyész, és az immigrációs következményeket kell előterjeszteni a kéréshez, nem várni a bírósági ítélet után, hogy megnézzék, maradt-e a tartózkodási engedély. Ha ezt későn teszik, a későbbi adminisztratív folyamatok szinte megoldhatatlanok.
Az újabb visszatérítési parancs kiadásával a ILR automatikusan érvénytelen lesz.
Egy elterjedt állítás szerint az Belügyminisztérium először „visszavonja a tartós megfelelőt”, majd lehet beszélni a kivándorlásról. A valóságban a sorrend fordított. Az 1971-es Immigrációs Törvény 5(1) bekezdése egyértelműen megállapítja, hogy a kivándorítási parancs kiadása után automatikusan érvényteleníti az illető minden engedélyét, amelyet ezelőtt vagy a kivándorítási parancs érvényességi ideje alatt szerzett, beleértve a tartós megfelelőt is, és nem szükséges külön visszavonási folyamatot indítani.
Mire szól a 76. szakasz? A NIAA 2002. évi 76. cikke azoknak fenntartott, akik visszatéríthetők, de nem tudnak visszatérni: 76(1) azokat, akik visszatéríthetők, de a jogi okok miatt (pl. az emberi jogok egyezményének 3. cikke) nem lehet végrehajtani; 76(2) azokat, akik engedélyüket csalás útján kapták, és meg kellene őket távolítani, de valójában nem lehet; 76(3) azokat, akik menekültek, de önkéntes viselkedésük miatt már nem szükséges a védelem. Ezek után az embereket általában nem azonnal kényszerítik el, hanem időkorlátozásos engedélyt adnak nekik, amely fellebbezési jogot is biztosít, és az ügyintézés alatt az engedély érvényben marad.
Home Office"A megsemmisítés és a jogkör korlátozása" v10.0 (2026. január 28-i verzió) nagyon egyértelműen fogalmaz: a "megszüntetés" szó nem változtatja meg a jogszabályi hatáskört, nincs olyan hatóság a területen, amely végtelenül korlátozhatná a jogot, az egyetlen út a 76. cikk szerinti megszüntetés.




